39. rész: Szenvedés...

Sziasztok! Hoztam egy újabb firkálmányt nektek. Ez a mostaniakhoz képest hosszabb, szerintem izgisebb. Jó olvasást, remélem tetszik. xx

39. rész

Kihirdették ki a nyertes. Ilyen még nem volt a verseny kezdete óta. Holtverseny alakult ki köztem és Szancsu között a szavazatok alapján. Az igazat megvalva, nem erre számítottam. Úgy voltam vele, nekem esélyem sincsen. Max ujjongott, össze-vissza tapsikolt, mosolygott mint a tejbe tök. Lementünk a színpadról. Lábam remegett, alig tudtam lépkedni, szinte botladoztam. Hihetetlen ez az egész. Mára már nem bánom Max cukkolását, annál inkább örülök, nem maradtam alul.

          - Gratulálok kicsi lány! -ölelt át Max.
          - Köszönöm. Nélküled nem ment volna..
          - Végre megdicsérsz, mondasz rólam jót is, eddig csak szekáltál.
          - Hé, hé! Én csak hálás vagyok vagyok neked, mert hallgattam rád, de úgy igazán nem dicsértelek meg. Kettő között van különbség.
          - Jól van. Én is szeretlek ám. -durcizott be.
          - Én is téged cuki fiú. -öleltem meg.

Mindenki jött oda gratulálni, üdvözölni. Valóban nagyon jól esett. Igaz, az izgalom még uralkodott testemben. Ugyanúgy remegtem. Ebben a pillanatban még a nyereményen sem járt az eszem, talán csak azon eltudjak menni innen, megnyugodni, s normális fejjel rádöbbenni mi is történt igazán. Megnyerni egy ének versenyt egyáltalán nem könnyű dolog, nem olyan ahogy a tévén keresztül látjuk.

Khm..khm.. -dörmögött az igazgató.- Üdvözlök mindenkit. Örülök, hogy idén ilyen sokan jelentkeztetek. Minden elismerésem a nyerteseké. Kiállták a helyüket, hangjuk nagyon szép, tökéletes, sok sikert kívánok a továbbiakra nézve, sőt az érettségihez úgyszintén. A klip forgatások időpontját majd személyesen egyeztetjük. 

Nem tudom miért, de ijesztő volt ezt hallani. Egy klip forgatás. Csak nekünk. Mi szerepelünk benne, feltöltik a világhálóra csodás, viszont félek. Fogalmam sincsen hogyan zajlanak az ilyen dolgok.

*

A mai nem akármilyen nap. Az első klipem forgatási napja. Rendkívül izgatott vagyok. Dalom már megvan. Nekem nagyon tetszik. Illik mostani hangulatomhoz, tökéletesen beleillik életem sztorijába, nyoma lesz történetem egy bizonyos szakaszának.

~ Louis ~ 

Harry Isával való szakítása óta teljesen kifordult magából. Alig eszik, keveset van itthon, akkor is csak talán addig, míg lefürdik, tiszta ruhába bújik és már megy is. Egyre több tetkót varrat magára, mondva hogy neki tetszik. Nem szólhatom le sem én, sem más, nem a mi életünk nem avatkozhatunk bele, csupán tanácsokkal segíthetjük ki, amilyen makacs azt meg nem fogadja meg. Semmi másban, csak az egyik legsúlyosabb káros szenvedélyben talált vigaszt. Az alkohollal társult, abba folytja bánatát. A nő ügyei is egyre jobban felszínre kerültek. Minden nap mással hozzák össze. Eddig Isabel volt a középpontban, rajta csámcsogtak, most találtak mást. A legrosszabb cáfolni sem sem tudjuk a híreket, senki sem beszél vele - (Nem is tudunk. Ha szólunk hozzá morog egy: "Hagyjál!" -t s már odébb is áll.) - s az újságírók ezt elkönyvelik igaznak, ami jogos. Múlt nap délelőtt láttuk utoljára Harry-t. Azóta semmi hír felőle. Mind a négyen itt ülünk. A legrosszabbtól tartunk. Annyira leitta magát, hogy most hót részegen járkál London utcáin, ami két okból is veszélyes. A lesifotósok bármikor a nyomára bukkanhatnak kitör a botrány, nekünk annyi, másik ok, nem tudni ő maga, talán mások mit tesznek vele, durvább helyzetben ő mit tesz másokkal. A baleset is megfordult fejünkben. Rá kellett döbbenünk, utóbbiról, biztos lenne már valami hír. 

          - Minden az én hibám. Az enyém! Értitek? Minden! -ordítottam.

          - Ugyan már Louis, higgadj le. Miért lenne a tiéd. Nem te itattad le. Ő kereste magának a bajt. 

          - Azért ez kicsit szemét volt, bár van igazság alapja. Viszont, ő akart velem beszélni, de én elküldtem, mert fáradt, fájt a fejem. Régebben olyankor is meghallgattam, hülyültünk egyet, a beszélgetés végére, mintha kicserélek volna, de most nem. Most elküldtem. Ki szerette volna beszélni magából a problémákat, tanácsot kérni. Ráadásul én vagyok az idősebb oda kellett volna rá figyelnem. Ha valami baja lesz, soha nem bocsájtom meg magamnak. Soha. 

          - A rendőrséget ne hívjuk fel? -tette fel a költői kérdést Niall.- Kórusban, bólogatva mondtuk: "De!"

          - Szerintem ez nem lenne jó ötlet. -hátrált vissza Zayn. 

          - Miért? Te nem akarod megtalálni? -estem neki. 

          - Hé haver! Nyugi. De csak nem így. Nekünk sem és neki se lenne lenne jó, ha a rendőrök ebbe beleavatkoznának, s kiderül a balhé. A rajongók mit szólnak hozzá? nem fogják megérteni, hogy az ő bálványuk -rajzolt macskakörmöt a levegőbe- szerelmi bánatában leitta magát, főleg ha mindenféle internetes oldal hozzá tesz valamit, elvesz, ezzel csak még provokálják őket. 

          - Ez igaz. Azonban már nem bírok tétlenül várni a csodára, hogy.. 

          -  Mi lenne ha felhívnánk Isabelt? Talán ő beszélt vele, vagy tud valamit. -vágott szavamba Niall.

~ Isabel ~

Iszonyatosan fáradt vagyok. Reggel óta csak forgatunk. Az egész videót egy házban vesszük fel. A dal, videó teljesen passzol egymáshoz. Alapvetően egy szakításról szól minden. Érezni lehet a szövegből, s majd látni is a szenvedést, amit jelent helyzetben a lány él át kapcsolatuk alatt. Olyan érzésem van, mintha kiénekelném magamból fájdalmam, ami felgyüremlett. A főszereplő srácot Max alakítja. A fiú, aki szerepelt volna beteg lett. A helyzet megoldásra várt, így ez lett belőle. Most öltöztem át, kaptam új sminket. Várom a jelet, hogy mehetek, s folytatjuk tovább. 

A kamera előtt álltam. Hallgattam az utasításokat. Ennél a mondatnál ezt kell tenni, ide nézzek, sírjak stb. Huh. Sok ez. Már mindenem fáj. Operatőr szavai, s dalom hátterében csengőhangomat fedeztem fel, amint Alex Clare belekezd Too Close című nótájába. 

          -Kinek a telefonja ezt? Nem megmondtam mindenki kapcsolja ki? 

          - Az enyém, sajnálom, de elfelejtettem.. -hajtottam le fejem.

          - Vedd fel, rendezd le gyorsan, van 3 perced. Már csak 2. Igyekezz. 

Szaladtam táskámhoz. Előkotortam telefonom. Azonnal felkaptam, már fülemnél is volt, beleszóltam. 

          - Tessék? 

          - Szia Isabel! Louis vagyok. Harry nem hívott fel téged ma, tegnap éppenséggel mostanában? 

          - Nem velem nem beszélt. Miért? 

          - Tegnap délelőtt óta, senki nem tud róla semmit. A legrosszabbtól rettegünk, de reménykedünk tévedünk, s nem szenvedett balesetet. 

          - Hogy történt ez? -folytak könnyek az arcomon. 

          - Mióta szakítottatok minden megváltozott. Harold már nem a régi. Alkoholban keresi nyugtát, kevesebb sikerrel. Kikészült, én is cserben hagytam, most lelki ismeret furdalásom van, de ha kell a föld alól is elő kerítem. 

         - Louis nekem most mennem kell, -mutogatta rendező az óráját, jelezve idő van- itt vagyok a klipforgatásomon, ami egy hosszú történet, majd elmesélem. Kérlek, kerítsétek elő, ne hagyjátok hogy valami baja essen. Vigyázz rá. Könyörgöm.

Kövi részt, akkor hozom, ha meglesz az 5 komment. xx