38. rész: Képes vagyok rá, megtudom csinálni...

Arra a bizonyos kérdésre csak annyit feleltem, igen szeretem, de el kell őt felednem. 

A zene dübörög. Ott állunk a színpadon, s várjuk a végeredményt. Hát igen. Én is jelentkeztem. Ez elég vicces sztori, de elmesélem. 

Az utolsó meghallgatási napon úgy döntöttem meglesem a friss tehetségeket. Felmérem a terepet, meg amúgy is Szancsu fellép. Megígértem elmegyek, s megnézem, szorítok neki. Leghátul, legszélső széken foglaltam helyet. Igyekeztem arra, ne lásson senki sem, sőt az ülésen, még lejjebb is csúsztam, a fejem púpja látszott ki. Mikor Szancsu következett köhögtem egyet jeled adva itt létemről. Kicsit tartottam a jeladást illetően. Egy köhögésnél, esetleg tüsszentésnél nincs feltűnőbb. Jelen esetben senkinek sem tűnt fel.. 

-Huhh ezt megúsztam. 

Az én drága barátnőm belekezdett nótájába: 

 

Be kell ismerni. Iszonyatosan jó hangja van. Minden emelés, minden szájnyitása tökéletes volt. Esélye az száz százalékosan megvan, ezzel ő is tisztában van. 

       - Pssz....pssz...-hallottam hangokat mellőlem. 

       - Hát te meg ki vagy? -néztem a mellettem álló srácra. 

       - Hát ha ilyen bunkón kérted, biztos nem mondom meg... -durcáskodott. 

       - Ó bocsáss meg. -rendesen felültem.- Hogy hívnak? Szabad megtudnom? 

       - Max Davis vagyok. 

       - Te is angol? -lepődtem meg. 

       - Yes. Akárcsak te. Idén Budapestre költözött apám, valami munka miatt, én vele jöttem, itt tanulok, gondoltam jó buli lesz, felfrissítem nyelv tudásom, megnézem a magyar lányokat, ha már egyszer annyira dicsérik őket. Bár.. a legtöbb időt akkor is Londonban töltöm, hiszen otthon a legjobb. Hiányzik a családom másik fele. 

       - Ohh remek. Ez is londoni. -morogtam halkan. 

       - Parancsolsz? -kérdezte. 

       - Ja én csak azt mondtam... te honnan ismersz engem? 

       - Ugye ez most vicc. 

       - Úgy nézek én ki mint aki röhög? 

       - Ujuj, de flegmák vagyunk. Amúgy a másik osztály, amelyikbe amúgy is járok -kacsintott- pontosítom mindenki Isabel Green-ről és Harry Styles románcáról beszél. 

       - Ez remek! -csak ennyit tudtam mondani, aztán Szancs megérkezett. Elindultunk. 

       - Amilyen flegma tudsz lenni, olyan félős egy lány vagy! - kiabált utánam. 

       - Már miért lennék az? -mentem vissza. 

       - Inkább nézted a többieket sóvárogva, mint hogy te is megmutattad volna mit tudsz? Hiszen ha a széken lett volna zsugorító gomb azt is megnyomtad volna. Láttam én. 

       - Ez egyáltalán nem igaz. 

       - Akkor mutasd mit tudsz. 

       - Nem fogom. Hidd el, ha én el kezdek énekelni, innen mindenki futva menekül. 

       - Félős...félős...fé..

Elindultam a musical terem elejére. Kértem egy mikrofont. - Mindig is vágyam volt egy tehetségkutató, azonban nem így. Ezt most csak azért teszem, ne tartson "beszarinak" Pedig az vagyok. Nagyon is az. Szeretem ha valaki mindig van mellettem és támogat. Hasamban pillangók röpködtek. Torkomban dobogott a szívem. Leírhatatlan érzés. A dogák izgulását szorozzátok meg hárommal, na az már azt hiszem közel van hozzá. - Felmentem a színpadra. Ének tanári kar intett, kinyitottam a szám, és repültek ki a hangok. 

Sikerem volt. Max-nak, s Szancsunak úgy szintén tátva maradt a szája. Ezt nem nézték ki belőlem. 

Őszintén? én sem magamból, hogy erre valamikor képes leszek, de ennek a lükének köszönhetően, mégis megtettem. 

Max-al nagyon jó a viszonyom. Semmi több nincs köztünk szimpla barátságnál. Ő is egy elég komoly szakításon van túl, én is. Nagyon jó támaszok vagyunk egymás számára. Szancsuval is szinte minden percben együtt vagyunk. Ez a verseny is most összekötött minket. Furcsa érzés. Anita nem keres sehol sem. Szinte azt érzem nem is hiányzom neki. Őt "elvesztettem" -igaz remélem nem- de kaptam helyette két remek embert, akiknél jobbat nem ismerek, soha nem is kérhettem volna. 

De most térjünk vissza az elejére. 

A zene dübörög, mi pedig várjuk a végeredményt. Zenével próbálták csillapítani a feszültséget, de rajtam ez nem segített. A már amúgy is kötélen táncoló idegeimet a basszus csak jobban irritálta, s szinte már az őrület határán voltam. 

Sziasztok! Most az aljára írok, remélem nem gond. Nem nagyon hosszú, de még is hoztam új részt! Jó olvasást! Írhatnátok nekem komikat, hogy tetszik a sztori, persze ha nem nagy kérés..! Ramii. xx