37. rész: Nagy Hír...

Mivel az egyik névtelen kommentelőm azt írta, nem baj, ha rövid, de akkor legyen sokszor új rész. És szerintem ebben teljesen igaza van! Úgyhogy ismét hoztam nektek. Innentől egy kicsit most felpörögnek az események!! Ez egy 1D.s blog----> http://stolemyheart001.blogspot.hu/

37. rész

Khm..khm.. -karattyolt bele a mikrofonba az igazgató, hogy elnyerje mindenki figyelmét.

Kedves Diákok, kedves Kollégák! Egy nagyszerű hírt kell veletek közölnöm. Az iskolában megrendezésre kerül ismét, a gimnazisták tehetség kutató versenye. Kilencedik osztálytól egészen a tizenkettedikig, jelentkezhetnek a személyek. Mivel ma szerda van, a meghallgatások, holnap, és holnapután, zajlanak. A legjobb tíz közé jutott gyerekeket, egy délutáni diák program keretében hallgatják meg az iskola diákjai, tanárai s kiválasztják ki a jobb. A szavazás, és minden más szabály, ugyanaz mint eddig. Minden osztály csak egy tehetségre szavazhat, aki szerintük a legjobb. A végső döntő, pontos dátumát még nem tudom, majd addig eldől. A nyertes viszont most nagyon jól jár. Beszéltem az egyik videoklip rendezővel, s a nyerteseel felvesznek egy dalt a stúdióban, ahhoz pedig leforgatnak egy neki tetszőleges klipet, majd feltöltik a világhálóra, és így az iskola is reklámot kap, de a győztes is jól jár.  Van még egy nagyon fontos hír a tarsolyomban, de mindent csak a maga idejében, az még ráér a második félévben. 

Szép napot mindenkinek! 

Az egész suli éneklő lázban égett. Mindenki arról a gimis tehetség kutatóról beszélt a bejelentés után. Őszintén bevallom engem az a másik hír lehet, jobban feldobott volna, de arra még várhatok, mert nekik most ez a fontos. Én ennek lényegét sosem láttam. Egoista srácok, lányok felmennek egy színpadra, produkálnak valamit, (jó persze lehet jó hangú az illető, de az ebben a suliban ritka..) és továbbjutnak. Az igazi tehetséget, pedig elsöprik, és inkább a nagyszájúak kapnak helyet, csak mert ő valakinek a lánya/fia. 

               -Isa! Isabel!! Várj! -kiabált utánam Szancsu.

               - Jaj, szia. Bocsánat nem vettem észre, hogy valaki fut utánam.

               - Hát az látom. De mi a baj? Mindig csak szomorú vagy, akárhányszor látlak.

               - Fáj a szívem nagyon fáj. -válaszoltam keservesen, fejemet lesütöttem. 

               - Nincs kedved beszélgetni? Szívesen meghallgatlak. 

               - Hát ha téged nem zavar, hogy rád zúdítom minden problémámat, akkor rendben. -mosolyogtam. 

               - Dehogy. Hiszen azért kérdeztem. -viszonozta mosolyom. 

A házaink kereszteződésében lévő játszótérre letelepedtünk le, majd birodalmunkba vettük a páros csúzdát, olyanok voltunk mint két gyerek. Szancsu nagyon sötét barna haja, csillogott ahogy rá sütött a nap,  kék szemei pedig csak úgy ragyogtak. Nagyon jól éreztük magunkat, egy pillanatra minden bajomat elfelejtettem. 

Majd rákérdezett...

              - Na de tartozol nekem egy magyarázattal...

              - Ó igen, majd elfelejtettem. Szóval, tudod... nehéz erről beszélni.  Ismered a One Directiont? 

              - Viccelsz? -nézett rám kérdően. - hogy ne ismerném! Louis Tomlinson a férjem. -kiabálta. (Igaz, ő még nem tudja. -fejezte be halkan.) 

              - De..de.. mi van velük? -folytatta. 

              - Tudod, én Harry Styles-t szeretem nagyon, és én vele... vele.. jártam. 

              - Te jó ég! te jó ég!!!! Na ne csináld ez velem!! És láttad Louis-t is??? 

              - Igen Szancsu láttam. -kuncogtam. - ígérem neked, olyan képeket küldök róla, ami senkinek nincs meg. 

              - Jó, de miért szenvedsz? Mesélj el mindent...

Mindent elmeséltem. Elejétől a végéig. Költözést, eltévedésem, véletlenszerű találkozást, koncertet, randit, a szép napok zömét. A problémákat, ugyanígy történési sorrendben. Egyszer sem vágott szavamba, a lány, figyelmesen végig hallgatott, s láttam rajta a megértést, együtt érzést. 

             - Isabel. Te még mindig szereted Harry-t? Vagy valóban úgy utálod, ahogy mondod, és próbálod kimutatni? 

Holnap, vagy lehet már ma este, lesz kövi rész!!