35. rész: Beköszöntött az ősz.*

Sziasztok! Bocsánat amiért ilyen sokára hoztam a részt. Megtanultam nem ígérgetek többet, mert akkor tuti közbe jön valami. Az elmúlt napokban nálam inkább "depi volt, mint "happy", még az is megfordult a fejemben törlöm a blogom, de aztán rájöttem valamire. Annyi jó visszajelzést kapok tőletek, nem lenne értelme. Elolvastam az összes komit, amit eddig kaptam, számra pontosan 196 ami nem igazán sok, (bár lehet valakinek még ennyi sincsen, úgyhogy elégedett vagyok) de ebben csak dicsértek, jól esett, erőt adott. Tehát most újult erővel, itt van a legújabb bejegyzés. Küldöm Szancsunak mivel őt is beleírtam a történetbe és még nagyon fontos szerepe lesz. Nagy Nikolettnek hiszen ő az elejétől kezdve olvassa a firkálmányom, és mindig ír nekem kedves megjegyzéseket. Elnézést a hosszú lelki szövegért, de azt éreztem ezt meg kell osztanom veletek. Itt az új rész, szeretlek Titeket!! Jó olvasást!!

35. rész 

Szeptember 1.-je van. Ezt érezni lehet az időn, hiszen kissé lehűlt, látni a fákon, mivel lombjaik pompásan díszelegnek színes leveleiknek köszönhetően. Beköszöntött az ősz. Ez az évszak nem csak az időben hordoz magával változásokat, hanem már az rögtön az első napja enyhén visszataszító. Újra iskolába kell járni, ami minden gyerek rémálma, bele értve engem is. De muszáj. Anyukám (amíg még nem váltak el szüleim) mindig azt mondta: "Kislányom! Ha valamire szeretnéd vinni az életben, és elérni célod, hogy ne csak azért nézzenek fel rád az emberek jobb esetben milyen szép és csinos vagy, azért tanulni kell. Ennek, sőt úgy mint még sok más nagyobb gondnak az életben alapja az iskola." 

Reggel kicsit nyúzottan keltem. Kitápászkodtam meleg ágyikómból. Mivel ma lesz az évnyitó, s első nap is egyben így szünet után, nem akartam úgy kinézni, akár egy zombi, tehát rendbe hoztam magam, igaz egy kis smink segítségével. Semmi extra csak átlagos hétköznapi. A suli jellegzetes öltözékébe voltam kénytelen bele bújni, mivel nálunk így szokás. A lányoknál ez áll sötét kék vagy fekete szoknyából, (ami alá én harisnyát is vettem fel, egyrészről mert így illik, - akármilyen meleg is legyen- , így mutat jól, és bizony az idő sem volt kellemes) fehér ingből, végül sötétkék gallérból, amin két fehér csík futott végig, elejére (amit én csak nyakkendő résznek hívtam) rá volt varrva az iskola címere. Mind ehhez hajamat begöndörítettem és fekete platformos magassarkúmat húztam fel. 

Ez a tanév minden részről nagyon fontos. Idén töltöm be a tizennyolcadik életévemet, aminek ha azt vesszük semmi köze az iskolához, de hogy tizenkettedikes leszek, ez az utolsó évem annál inkább. Érettségi, sok tanulás, szalagavató, ballagás.. Nagyon vonalakban ez a terv..

**

Beléptem a suli ajtaján. Az egész épület olyan volt, mint a felbolydult méh kas. Mivel ez általános iskola és gimnázium is egyben, el lehet képzelni. A kicsik össze vissza futkostak. A tanárok még maguk helyét sem találták, mindenki ki volt fordulva önmagából. Nem tudom máshol milyen az első nap, de itt ezt valahogy így kell elképzelni. 

Az ismerős tanárok, diákok boldogok voltak mikor megláttak. Mindenki úgy tudta Londonban fogok maradni a költözés miatt.              

-                                 -         " Szia Isabel! Hát te? Nem Londonban kéne lenned?"

Ezt kérdezgették egyfolytában. Hosszú lenne elmesélni az egész történetet, ami ott zajlott, s miért is vagyok itthon, ezért elintéztem egy mosollyal, majd haladtam tovább. Közben azt gondoltam magamban (lehet flegmán) de nem tartozik mindenkire, mi történik velem. Kizárólag családomra, és barátaimra, ami most szinte egy sincs. 

Az évnyitó gyorsan lezajlott. Utána az osztályban folytatódott minden. Én az egyik új osztálytársunk mellett kaptam helyet. Nagyon szimpatikus, kedves lány, Szancsu. 

Harry

Szeptember 1.-je van. Ha most minden jól alakult volna, nem szakítunk Isával akkor újra láthatnám, ölelhetném. De így már nem láthatom legrosszabb esetben soha többé. Ebbe még bele gondolni is szörnyű. Abba meg pláne, hogy majd talán másé lesz, más lesz vele olyan boldog mint én, mikor egy párt alkottunk. De ezt nem akartam. Eddig ilyent még nem éreztem. Ha kapcsolatban voltam egy lánnyal. szakítottunk elfogadtam. Ő ment jobbra, én balra, ahogy ez lenni szokott. Ez viszont most más. Nem szeretném ha másé lenne. Önző vagyok bevallom, de csak magamnak szeretném. Pedig ha jót akarok el kell felejtenem őt, ha ezt nem teszem csak szenvedek. Kell ez nekem? Minek szenvednem ha nem tudom Isabel szintén szenved-e? Lehet neki nem is hiányzom. Akkor minek tegyem tönkre magam? A banda miatt kénytelen vagyok "csúcsformában" lenni minden téren. Testileg lelkileg. Csak akkor tudok száz százalékos teljesítményt nyújtani. Problémákat a színpad mögött kell hagyni.