21.rész: Öröm hír...

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Remélem tetszik!  Ezt a részt személy szerint Anitának küldöm, amiért ihletet adott a blogomhoz! Köszönöm neki!<3

Van egy jó hírem! Ha ma lesz három komi, 19:00-ig akkor hozok még egy részt! Jó olvasást!.xoxo

21. rész 

Nekem a tegnapi dolgot, még le kellett zárnom magamban, de jó tudni, hogy itt van Harry, és ő segít nekem mindenben. Még most is érzem annak az embernek a kezét testemen, egyszerűen nem tudtam elfelejteni. 

Harry-nek valami "halaszthatatlan" dolga volt. Nekem semmi kedvem nem volt kimozdulni a szobából, ezért inkább csak ültem az ágy közepén török ülésben, és a kezemet is összekulcsoltam. Az ajtó nyitódott: 

               -Kopp-kopp! Bejöhetek?

               -Persze. 

Zayn le ült mellém az ágyra. Egy darabig csak csöndben voltunk, majd megszólalt. 

               -Isabel! Nagyon sajnálom ami tegnap történt. Ha tudok valamiben segíteni, vagy beszélgetni van kedved, akkor csak szólj nyugodtan!

               -Köszönöm! Ez nagyon kedves tőled!

               -Ugyan már, hiszen ez csak természetes. 

Fejemet lehajtottam, és elszomorodtam.

               -Most mi a baj?

               -Hát semmi, csak tudod, olyan rendesek vagytok hozzám, és én meg meg sem hálálom. 

               -Mi az hogy nem? Harry a barátunk. Ha ő boldog, mi ugyanúgy boldogunk vagyunk, ráadásul végre szerelmes, ami igen ritka. -nevetett. Úgyhogy ne légy szomorú.

Zayn megölelt, és adott egy puszit homlokomra, majd nagy nehezen rászedett, hogy menjek le reggelizni, nehogy Harry mérges legyen, amiért nem figyeltek rám.Megegyeztünk, hogy letusolok, rendbe szedem magam és megyek. 

Így is lett. Hajamat egyenesen hagytam, de copf-ba felkötöttem. Egy fekete cicanadrágot, és egy krém színű pántos pólót vettem fel, hiszen meleg volt, mind ehhez, hogy kényelmes legyen (nekem még nem volt ott, így nem tudtam mit tenni) Harry papucsát vettem fel. 

Leértem a konyhába. Mind a négy fiútól, Kaptam egy ölelést, és egy : "Sajnálom!"-ot. Anita hátulról megijeszted. Ő is ott volt. Érdekes volt, nem értettem, hogy ő hogy került oda. Látszólag Anita és Liam jól kijönnek egymással, nem közömbösek egymás szemében. Ezt látva, már nem is volt olyan érdekes. 

Étvágyam aligha volt, de Niall nutellás kenyerének nem tudtam ellenállni, sőt nem is igazán lehetett, mert akkor megsértődött.  Anitának el kellett mennie. Én szeretem volna kikísérni, hogy beszélgessek vele, de Liam megelőzött. 

Elmúlt dél, már majdnem egy óra is, de Harry még mindig sehol nem volt.  Már nagyon hiányzott. A többiek nyugtatgattak, hogy: 

Nyugi-nyugi! Már biztos hamarosan itthon lesz! 

A délután folyamán a srácok végig azon voltak, hogy gondolatomat eltereljék, és jó kedvem legyen. 

Egy autó parkolt le a ház elött. A kocsi ajtó hangosan csapódott, majd utána a bejárati ajtó is. Harry megérkezett. 

               -Isabel! Srácok! Hol vagytok?
               -A nappaliban! -ordítottuk egyszerre. 

Harry odafutott hozzám, és megcsókolt. 

               -Nagyon jó hírem van! Mellesleg jól áll a papucsom, és a felkötött haj is! Csini vagy!   -mért végig. 
               -Köszönöm! De mi lenne az a jó hír?