20.rész: Az álom fejtés...

Ez a rész nem lett olyan jó, előre is bocsánat. Szerettem volna bele vinni egy kis izgalmat, hát, majd kiderül, hogy sikerült-e! Remélem tetszik! Jó olvasást! .xx

20. rész

A napok csak úgy teltek, az órák peregtek, s a másodpercek szaladtak, mióta megtudtam, hogy szüleim elválnak. A parkbeli esős séta után pontosan három nap telt el. Ez idő alatt semmi érdekes nem történt velünk. Azaz velem történt valami furcsa. A rémálmom mind a három nap megismétlődött. Mindig ugyanaz, és ugyanazt kiabáltam. 

Ma végre elmegyünk egyet bulizni. A balesetem előtt, úgy volt, hogy mozizunk, ami nem jött össze, hála a drága Caroline-nak. Ezt most be kell pótolni. 

Nagyon gyorsan itt volt az este. Mindenki készülődött. Anita is megérkezett hozzánk, hiszen ő is jön velünk. Két autóval mentünk. Az egyiket Louis a másikat Harry vezette. Louis kocsijában Eleanor, Zayn és Niall utazott, Harry-ében pedig Anita, Liam és én. Liam barátnője Danielle nem tudott jönni, mert tánc fellépése lesz. 

A buli hely előtt fotósok és sikítozó rajongók ácsorogtak. Azt nem tudom, honnan tudták meg jövetelünket, pontosabban a fiúk jövetelét, de sok dolog van még, amit én nem értek. 

Az autóban tűnődtünk, hogy most mégis mi legyen. Végül arra jutottunk, ha beakarunk jutni, még mielőtt a buli java elkezdődne, jobb lesz ha elindulunk. Harry kezét szorítottam, Anita pedig Liam-mal jött. A rajongók nagyon akaratosak voltak, a fiúkat és ezáltal minket is, ráncigáltak. Olykor-olykor vetettem egy pillantást Harry-re. Ő erre szorosabban megfogta kezem, sőt már a derekamat is, és húzott a bejárat felé. Szenvedések árán, de beértünk. 

Az itteni bulik mások, mint Magyarországon. Nem tudom elmagyarázni miért, mert még én sem tudom.  

Már javában ment a buli. Harry-vel mi is táncoltunk, úgy mint mindenki. Meg is állapította, hogy jól táncolok, de azért ő sem volt semmi. Anita és Liam is elég jól elvoltak. 

El kellett mennem mosdóba, de az ajtónak a kilincsét, már nem tudtam megfogni. Egy ember megfogott hátulról és a falnak nyomott. Már majdnem neki passzírozott. Számomra egy teljesen ismeretlen férfi volt az. Szemében látszódott, hogy mit akar velem csinálni. Erőszakoskodni kezdett. Puszilgatta az arcom, én próbáltam eltolni magamtól, de nem ment. 

                  -Segítség! Segítség! -kiabáltam kétségbeesetten. 

Közeledett a szám felé. Ahogy csak tudtam, összeszorítottam ajkaimat. Mikor elvitte tőlem fejét, újra próbálkoztam. 

                -Segítség! Segítség! Harry segíts! 

Persze az üvöltő zenétől senki nem halott semmit. A kiabálásomra még erőszakosabb lett. Tapogatni kezdett. A combomat szorongatta. Nem tudtam, hogy tudnék tőle megszabadulni. 

              -Segítség! Hagyjál! Kérlek ne bánts! 

Az ordibálásom, már sírásba ment át. Hirtelen eszembe jutott az álmom, amit már vagy ötször láttam újra- és újra. Nem tudtam, hogy ez lehetséges-e vagy nem, de én megálmodtam azt, ami történni fog velem, azaz mi most történik. 

Én totálisan kétségbe voltam esve. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben még soha nem voltam. Csak kiabálni tudtam, remélve, hogy valaki meghallja A szabadulásom esélytelen volt. A falnak szorított, én hiába ficánkoltam, semmi, inkább még annál erősebben nyomott. Azt az undorító képet, amit vágott. A szeme a vágytól szikrázott. Ráadásul büdös alkohol szaga volt. 

Kétségbe esetten ordibáltam még mindig. Egy nagy szerencsém volt. Harry-nek már hiányoztam, ezért el jött megkeresni. 

A fiút, férfit nem tudom mi volt, megfogta hátulról és leszedte rólam. A férfi újra próbálkozni akart, de ő behúzott neki egyet. Harry szemében a féltékenység és a düh, egyaránt jelen volt. 

Én eközben, csak ott álltam és zokogtam. Úgy remegtem, mint a nyárfa levél. Harry gyorsan odafutott hozzám, megölelt. Én viszont öleltem, azaz szorítottam magamhoz, és csak sírtam. A többiek még maradtak, de mi elindultunk hozzájuk haza. 

Egész úton hazafelé csöndben voltunk. Nem tudtam beszélni, olyan sokkot kaptam. Hajam is szanaszét állt, sminkem is elmosódott, de most semmi nem érdekelt. Mikor megérkeztünk, kisegített az autóból, felkísért szobájába, s lefektetett az ágyába. Ő elment és csinált nekem egy pohár teát, én addig a plafont bámulva feküdtem. 

Feljött odaadta nekem a teát, hogy egy kicsit megnyugodjak. Engem nem a tea nyugtatott meg, hanem Harry közelsége. Tudom, hogy itt van és vigyáz rám. 

Megittam a teát, ami nagyon finom volt, aztán ő is befeküdt mellém az ágyikóba. Fejemet mellkasára tettem. Ő a hátamat simogatta. Belenéztem gyönyörű zölden csillogó szemébe, amitől még jobban remegtem, mint eddig, és egy kicsit el is pirultam, ami tőlem nagyon furcsa. 

           -Szeretlek!  -súgtam a fülébe halkan, de annál inkább magabiztosan. 

A szeretlek szóra ő egy forró csókkal válaszolt. Miután ajkaink elváltak, akkor mondta.:

          -Én is Manókám! Mindennél jobban.