14.rész: Nem értem...

Itt az új rész! Nem volt meg a 6 komi, de nem baj.. majd legközelebb! Remélem tetszik a mostani rész. xx

14. rész

Reggel Harry telefonjának csörgésére keltünk. Csak azt hallottam amit ő mondott, de nem volt nehéz kitalálni, hogy kivel beszél, mikor beleszólt boldogan.

          -Szia anya! 

Ő is a képek miatt hívta, mert kíváncsi volt. Elmesélt mindent, hogy mióta vagyunk együtt, és hogyan ismertük meg egymást. A többit már nem tudom, mert lementem a konyhába, csinálni valami reggelit. A hűtőre csíptetve egy üzenetet találtam. 

        "Szia Kicsim! Ma korábban érek haza. Úgy készülj, hogy elmegyünk vásárolni.         puszi:Anya!"

 -Ó hát ez remek! Már vagy két napja nem is halottam a hangját, és most meg vásárlással akar kiengesztelni...Jellemző....Báár nem bánoom.. -gondolkodtam hangosan.

    -Te meg kivel beszélsz? -nézett rám Harry értetetlenül. 

    -Csak anya cetlijével.... -nevettem el magam.

    -Ja! Az úgy jó! -ő is nevetni kezdett.

    -Mi ez a finom illat? -nézett körbe a konyhában. 

    -Készítettem reggelit. Melegszendvics és juice megfelel uram? 

    -Hát persze! Nekem tök mindegy mit eszünk, ha te csinálod..

Leültünk és megettük a reggelit. Felmentünk a szobámba. Leültem  az ágyra, majd Harry is odajött mellém.

    -Szeretlek.... -súgta a fülembe, majd megcsókolt. Heves csókolózásba kezdtünk. Tudtam, hogy nem szabad, de hagytam a vágynak. Harry óvatosan lefektetett, majd teste az enyémre nehezedett. Egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal hátát simogattam. Az idilli pillanatot a Harry telefonja zavarta meg. Louis hívta, hogy mennie kell, most azonnal. Megegyeztünk, hogy este nála alszom, majd el is ment. Mivel nem tudtam, hogy anya pontosan mikor jön haza, ezért felhívtam. Majd csak 2-kor, addig pedig még van 3 órám. Facebook-oztam, Twitter-eztem. Elindultam a szomszédba Anitáékhoz. Becsöngettem, és halk léptekre lettem figyelmes. Anita anyukája nyitott ajtót. 

      -Csókolom. Anita? 

      -A szobájában van. De nagyon le van törve...

Bementem a házba, és egyenesen Anita szobája fele vettem az irányt. Az ajtón túl, keserves sírást észleltem. Kopogtam, mert nálunk ezt szokás, majd egy gyenge hang válaszolt.

    -Szabad..

A szobában rettentő látvány fogadott. Anitának a szemei vér vörösek voltak a sírástól, haja össze-vissza állt, és a földön ült, közben nézett ki a fejéből. 

     -Te jó ég Anita! Mi  történt veled? -futottam oda hozzá.

Nem válaszolt semmit, csak bámult a semmibe... 

     -Hát jól van, akkor megyek. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát..

     -Várj Isabel! ... 

     -Nah végre...Szóval? Mi a baj? -kérdeztem tőle, és leültem mellé a földre.

     -Vissza akartam menni Magyarországra, hogy újra kezdjem Dáviddal a kapcsolatunkat, mert még mindig szeretem. De a minap rám írt egy csaj facebook-on, hogy most ő van Dáviddal, és ne menjek haza, mert nehogy miattam szakítsanak. Ehhez a "kedves" üzenethez mellékelt pár róla és Dávidról készült képet. ezek után, felhívtam Dávidot, hogy ki ez a csaj, és mióta vannak együtt? Először hazudott, de bevallotta az igazat. Kiderült, hogy egész végig csak játszott velem, mert azok a bizonyos képek akkor készültek, mikor még együtt voltunk. -a kijelentett mondat közben elcsuklott a hangja. Megöleltem, bár vigasztalni nem igazán tudtam. 

    -Én mondtam ne.. -de Anita a szavamba vágott, terelve a témát. 

    -És mi van közted és Harry között?  -kérdezte.

Elmeséltem neki mindent. Elköszöntem tőle, mert anya hamarosan hazaér, és indulunk. 

Időben otthon voltam, legalább is azt hittem. Betettem az ajtót. Anya hangjára lettem figyelmes. Mentem a hang irányába. Mikor anya meglátott, nagyon zavarba jött. Gyorsan lecsapta a telefont. 

     -Isabel! Akkor mehetünk vásárolni? 

     -Igen, persze! - mondtam boldogan, közben az előbb történteken gondolkodtam. Nem mertem rá kérdezni, mert anya azt utálja. A vásárlás nagyon jó volt. Sok butikban voltunk, és ahova bementünk, onnan nem igazán lehetett kijönni üres kézzel, hiszen ott minden csodálatos. Anyának megcsörrent a telefonja. (Úgy látszik ez ma ilyen nap. Mindenkinek csörög a telefonja..) Olyan volt mint egy tini. Félrehúzódott beszélgetni, látszott rajta a boldogság. nagyon furcsa volt ez nekem, de elvoltam foglalva a táskák cipelésével. Mikor végzett anya a telefonálással, jött és közölte velem, hogy neki most el kell mennie. Egy darabig elkísért, nehogy megint elvesszek. Meséltem a Harry-vel kialakuló kapcsolatomról, aminek anya nagyon örült. 

     -Anya ki volt az akivel beszéltél? -vontam kérdőre.  

     -Tudod hogy ezt utálom! Mindent a maga idejében. 

Na ez volt az a tulajdonság, amit mindig is nagyon utáltam anyában. Elváltunk ő ment......nem tudom, hogy hova.., én pedig haza. Hazafelé egész végig azon törtem a fejem, hogy mi lehet ez az egész, amit anya csinál. Nem értettem.

Már csak egy utcára voltam a házunktól, mikor egy  kéz megragadta a derekamat hátulról.