15.rész: Régi ismerős...

Meghoztam a következő részt! Remélem mindenkinek tetszik, Van egy kis újdonság. A blog alatt ott van, hogy "tetszett" vagy "nem tetszett", azokat használjátok, mert kíváncsi vagyok a  véleményekre. Jó olvasást! xx

15. rész

       -Te jó ég! Bence, mi a fenét keresel itt? 

       -Hozzád jöttem.

       -Hozzám? Mégis minek? És ki mondta, hogy hol lakom? -kérdeztem meglepődve. 

       -Anyukád! 

(Oh anya nagyon imádlak!!)

       -Értem. És miért jöttél hozzám? 

       -Hát szerinted?...Szeretlek!!..Nem bírom nélküled.. -egy ideig bámult, majd közeledett felém.

Eltoltam magamtól. Azt hitte csak játszom, mert újra próbált megcsókolni, de mérgesen rá szóltam:

      -Fejezd már be! Nem lehet! 

      -Mégis miért?

      -Mert nekem most.... -hirtelen megszólalt a telefonom. Pont jókor és a legjobb ember hívott. Az egész telefon hívás alatt Bence végig bámult. 

        "-Szia Harry! -szóltam bele remegős hangon.

          -Szia Isabel! Minden rendben?

          -Öhm nem igazán, de majd este elmesélem. Amúgy veled         

            mizujs?

          -Nagyon hiányzol! 

          -Te is nekem. Most leteszem, majd este beszélünk. Szia! 

            Szeretlek!

          -Szia Manókám! Én is téged.. "

        -Szóval van barátod... -mondta szomorúan Bence.

        -Van azaz.... VAN! És ha most megbocsájtasz nekem mennem kell.

Otthagytam Bencét. Már végre elfelejtettem, erre ő meg idejön. Ezt nem hiszem el. Nagyon mérges voltam. Már szó szerint futottam haza, nehogy utánam jöjjön. Bence sose volt olyan, aki beletörődik a dolgokba, ezért egy kicsit féltem. Mikor hazaértem, becsaptam magam után az ajtót. Futottam fel a szobámba. Nagyon rosszul éreztem magam. Bekapcsoltam a laptopom. Emily írt nekem egy üzit Twitteren, hogy már igazán meglátogathatnám. Féltem kimenni a házból, hiszen amilyen szerencsém van, biztos összefutok Bencével. Ez nem is történt másképp. 

Kiléptem a házból, becsuktam az ajtót, és elindultam. Már fordulni akartam Emily-ék utcájába, mikor valaki kiabált utánam..

      -Isabel! Isabel! Várj! Beszéljük meg! 

       Tudom, hogy van barátod, de attól még lehetünk barátok. 

Kicsit tartottam ettől a barátságtól. Éreztem, hogy van valami hátsó szándéka, de azért reméltem, hogy tévedek, azért bele mentem..

      -Hát felőlem..

      -És lenne kedved egy baráti sétához? -ajánlotta fel.

      -Én most Emily-hez jöttem, de elmehetünk....

Tudtam, hogy rosszat tettem, de nem volt kedvem magyarázkodni, hiszen még csak egyszer találkoztam vele, nem bízom benne annyira, ráadásul ez jó alkalom arra, hogy Bencével tisztázzam a dolgokat...

Elindultunk sétálni. Egy játszótéren negáltunk, beültünk a hintába, és úgy beszélgettünk. Vele újra magyarul beszélhettem. Kicsit már jobban is éreztem vele magam, mint kellet volna.

     -Bence mennem kell.

     -Jaj ne! Már is?

     -Igen, estére el kell készülődnöm. 

 Egészen az ajtónkig hazakísért. Barna szemei csak úgy csillogtak. Elköszönésként adott egy puszit homlokomra, amire én nagyon mérgesen néztem rá.  Azt hiszem egy kicsit közelebb engedtem magamhoz, mint kellett volna. A régi érzések újra felvillantak bennem...

Ezzel most nem tudtam tovább foglalkozni. Közeledett az este. Letusoltam, kerestem valami szép ruhát, kisminkeltem magam, hajamat begöndörítettem, végül egy fekete platformos magassarkút vettem fel. Pont időben lettem kész. Nyitva volt az ablakom, eléggé kellemes idő volt. Ismerős ének hang ütötte meg fülem. Kinéztem és ott állt Harry, aki épen a More than this című számból énekelt, csak nekem. Kiléptem a házból, Harry elkapott szorosan magához ölelt, és megcsókolt. Beültünk az autóba. 

      -Teszünk egy kis kitérőt Manókám! -kacsintott rám. 

      -Jólvan.. -néztem rá mosolyogva.

A Temze partjánál voltunk. Néztük a lemenő nap fényét a vízen. A vizet bámulva gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben. Furcsa volt nekem anya viselkedése..Bence felbukkant, ami felzaklatott. Azt hiszem mégsem zártam le még teljesen azt a kapcsolatot. 

      -Isabel kicsim! Minden rendben? 

      -Jaj ne haragudj! Minden okés, csak egy kicsit elkalandoztam..

      -Kicsit?... Na de mindegy. Mi a baj? Látom rajtad, hogy valami gond van. -nézett rám aggódva.

      -Bence itt van Londonban.. -böktem ki a lehető leggyorsabban. 

      -Hogy mi van? Miért jött? Zaklat téged?

      -Nem-nem. Nem zaklat. Csak azért jött, mert... á de mindegy miért jött, hiszen úgyis tudod. De mindent megbeszéltem vele. Maradunk barátok. 

Az est további részében tereltem ezt a témát. Tisztában voltam azzal, hogy el kell felejtenem a Bencét. Mellesleg Harry-t nagyon szeretem, és nem akarom elveszíteni. Őt úgy szeretem, mint még soha senkit. 

Beültünk az autóba, majd elmentünk hozzájuk. Felmentünk a szobájába, majd kulcsra zárta az ajtót.(Senki nem volt otthon, csak mi ketten) Fűtött minket a szerelem. Heves csókcsatába kezdtünk. Szépen lefektetett az ágyra, teste ismét az enyémre nehezedett. Az kezemmel a hajába túrtam, a másikkal ismét a hátát simogattam. Keze a ruhám alá tévedt, majd szépen lehúzta rólam. Fordult a helyzet, és csak úgy röpködtek a ruhák. A szoba csendjét a mi zihálásunk zavarta meg. Testünk gyöngyözött az izzadságtól, és szemeink csillogtak a vágytól. Megtörtént a dolog.  Harry óvatosan legördült rólam, majd a fejemet a mellkasára helyeztem. 

         -Szeretlek.. -súgtam fülébe. Azt hiszem tényleg ezt érzem. Szeretem! Jobban, mint még soha senkit. 

         -Én is téged. -majd lehelt egy csókot számra.