13.rész: Fotósok a nyomunkban..

Először is bocsánat, hogy ilyen sokára hoztam a következő részt. Kárpótlásul ez egy kicsit hosszabb, de nem a legjobb..
A kövit csak 6 komment után teszem fel. Jó olvasást! :)

13. rész

Másnap reggel felkeltem, de Harry nem volt mellettem. Kimentem a szobából, majd indultam le a lépcsőn. A konyhából zajokat hallottam. Ott voltak a fiúk, és még két lány. Harry bemutatott nekik. Danielle volt Liam barátnője, és Eleanor pedig Louis barátnője. Készítettek reggelit. Palacsinta volt. Én mire kettőt letuszkoltam Niall már ötnél járt. Reggeli közben egy csomót meséltek nekem. Mikor végeztünk felmentünk Harry-vel a szobájába és készülődni kezdtünk. Mivel csak a tegnapi ruhám volt nálam, ezért azt vettem fel.  Harry is elkészült, így elindultunk sétálni. Mondtam neki, hogy menjünk el hozzánk, had öltözhessek át. Kicsit sokat kellett győzködni, de végül tettünk egy kis kitérőt. Kék nadrágba és szürke pólóba öltöztem át. Az öltözés kissé nehézkesen ment, mert Harry mindig kukucskált. Mikor vettem elő a fehér Converse cipőmet Harry felkiáltott.:

   -Nézd már! Isabel ellopta a cipőmet. 

   -Miért? Dehogy loptam! -kezdtem nevetni. 

   -De de!  Ugyanolyan, nézd! -és cipőét mutogatta nekem. (Nagyon cuki volt.)

Harry neki állt csikizni. Én nagyon csikis vagyok, ezért úgy visítottam mint egy kismalac. Harry közben nagyon jól szórakozott. Nagy nehezen, de elkészültem. Végre elindultunk sétálni. Jártunk a városban, ahol egyes lányok eléggé megbámultak minket, és ahogy elmentünk mellettük összesúgtak. Fagyiztunk. Meleg volt és olvadt a fagyi,így inkább egymásra kentük, amin jól szórakoztunk. Elmentünk egy parkba. Volt ott egy szökőkút, ahol megmostuk magunkat, majd leültünk a kút körül lévő padok egyikére. Én Harry ölében ültem. Beszélgettünk, majd mikor nem jött senki megcsókolt. Mikor már minden jól alakult Harry hirtelen megszólalt. 

   -Isabel gyere gyorsan! 

   -Mi-miért?

   -Ne törődj vele, csak gyere! 

Szorosan megszorította a kezem, majd húzott maga után. Mikor már én is láttam, hogy mi a baj, kicsit megijedtem. 

   -Harry azok a fotósok minket követnek?

   -Azt hiszem igen. Sőt szerintem egész nap a nyomunkban voltak, csak azt nem tudom, hogy honnan tudták meg, hogy hol vagyok. 

Harry már futni kezdett, és mivel a kezemet fogta, kénytelen voltam vele futni. A fotósok még mindig követtek minket. Mi elkezdtünk futni, ők futottak utánunk. 

   -Ezt nem hiszem el! -dühöngött Harry. Nekem egy perc nyugtom sincs ezektől... 

Én nem tudtam megszólalni. Már a nyelvem lógott ennyi futástól. Körülbelül olyan 15 perces hajsza után eltudtunk bújni. Az egyik utcában volt egy sikátor, ahova behúztam Harry-t. 

   -Isabel ne haragudj! -ölelt át. 

   -Én? Miért kéne haragudnom? 

   -Hát nem így terveztem...

   -Jaj! Felejtsük el! Hiszen nem a te hibád... 

   -De ugye most tudod mi lesz?

   -Nem igazán! Nem vagyok popsztár. -viccelődtem.

   -A képeket feltöltik, és mindenki arról fog kérdezősködni, hogy: 

                         "Mióta vagytok együtt?"

   -Értem! És akkor most mi lesz?

   -Ezt majd még megbeszéljük, de nekem most mennem kell. 

Hazakísért, aztán tényleg el is ment. A hazafelé úton, már nem volt olyan vidám. Dühös volt és szomorú. Nagyon sajnáltam, főleg hogy most miattam került bajba. Felfutottam a szobámba, majd leborultam az ágyra és csal néztem ki a fejemből. A jókedvem ismét elszállt. Furcsa volt, hogy ennyi idő alatt nem történt semmi galiba, úgyhogy már igazán számíthattam volna rá. Hosszú idő után bekapcsoltam a laptopom, bár egy kicsit hajtott a kíváncsiság is. Én nem tudom, hogy hol kell azokat a képeket keresni, így felmentem facebook-ra, mert ott általában minden fent van. Sokat nem tévedtem. Emily akivel csak egyszer találkoztam azonnal rám írt és egy linket küldött, hogy ezt magyarázzam meg neki. Féltem megnyitni. valahogy éreztem, hogy mi lesz az. Ott volt egy egész album rólam és Harry-ről. Fagyizás közben, mikor a parkban sétáltunk, amikor megcsókolt.....

Azonnal felkaptam a telefont és hívtam Harry-t.

    -Szia! Gondolom a képek miatt hívsz...

    -Szia, igen. Most akkor mi lesz? -kíváncsiskodtam. 

    -Öhm, elmehetek hozzád? 

    -Persze! Ide bármikor! 

    -Jól van! Akkor ott megbeszélünk mindent. Szia! -azzal letette a telefont. 

nem volt kedvem Emily-nek magyarázkodni, de megígértem, hogy majd átugrom hozzá. Nem kellett többet várnom negyed óránál, és már ott is volt Harry. Beengedtem, adott egy puszit, majd leültünk a nappaliba. Harry egy kicsit nyúzott volt. Megbeszéltük a dolgokat. Harry megbeszélte a fiúkkal, hogy ha valójában szeret felvállalhatjuk a kapcsolatunkat. Én is beleegyeztem, hiszen szeretem. 

   -Akkor ezt megbeszéltük! -mondta boldogan. 

   -De meg ám. Pedig már azt hittem mindennek vége.. 

   -Ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem Manókám! 

Anyáék már megint késő estig dolgoznak, így miénk volt az egész ház. Megnéztünk egy filmet. Ott feküdtünk a kanapén. Harry átölelt és szorosan magához húzott. Fejemet a vállára tettem, és így néztük a filmet. Mikor vége lett szüleim még mindig nem voltak otthon. Tegnap óta nem is láttam őket, bár most nem hiányoztak. Felmentünk a szobámba: 

   -Én már nem akarok haza menni.! -jelentette ki, majd azzal a lendülettel behuppant az ágyba.

   -Akkor itt alszol velem? 

   -Az nagy baj lenne? -nézett rám kiskutya szemekkel. 

   -Dehogyis!

Míg ő elment fürödni, én megágyaztam neki. Én is gyorsan lefürödtem, majd bebújtam mellé az ágyba. Megint közel bújtam hozzá. Már félig aludt. Néztem ő pedig kinyitotta a szemét.

   -Elaludtam? -kérdezte.

   -Igen, de nagyon cuki voltál. Én is fáradt vagyok már. 

Magához húzott, fejemet a vállára tettem, a szám az ő szájától pár milliméterre volt. Éreztem finom illatát és közelségét.