12.rész: Bulin...

Anitával már nagyon készülődtünk az esti bulira. Csini ruciba felöltöztünk, és kisminkeltük magunkat.

    -Anita kérhetek egy óriási szívességet?

    - Persze! De azt hiszem tudom mire gondolsz. Ígérem nem leszek bunkó Harry-vel. 

    -Jól van. Köszönöm! -majd megöleltem.

Megszólalt a csengő 5 óra körül. Lefutottunk a lépcsőn. Ott állt Harry. Nagyon jól nézett ki. Nyakába ugrottam és megcsókoltuk egymást. Elköszöntünk a szüleimtől, majd elindultunk. Kimentünk az ajtón, és Anita váratlanul megszólalt, és nagyon meglepett a viselkedése. 

    -Harry várj! Beszélhetnénk egy kicsit?

    -Hát persze.

    -Tudod arról lenne szó, hogy sajnálom, amiért olyan bunkó voltam. Isabel nagyon boldog, és mivel a barátnőm nekem ez fontos. Még egyszer sajnálom.

   -Semmi gond. Tudod mit? Kezdjük ujj lappal. -mosolygott.

   -Az jó lenne. -válaszolt Anita.

Beültünk az autóba és elindultunk. Egész úton beszélgettünk. Anita és Harry nagyon egész jól kijöttek egymással. Örültem neki, nem akartam, hogy a legjobb barátnőm és a pasim rossz viszonyban legyenek. Mikor odaértünk a házukhoz, csak annyit tudtunk mondani, hogy: 

    "Hűha! Ez aztán nagy"

A ház egy eldugott kis helyen volt, hogy a rajongók ne találhassák meg őket. Biztonsági őrök védték az épületet, minden oldalról. Beértünk a házba, a fiúk azonnal jöttek minket üdvözölni. Bemutattam nekik Anitát is. A ház két emeletes volt. Én csak ámultam. Olyan volt, mint egy szálloda. Minden fiúnak megvolt a saját szobája, de még vendég szobák voltak, kicsit külön részlegen a fiúk hálójától. Anita elment a fiúkkal hülyülni, egész jól érezte magát, főleg Niall-el nevetett sokat. Harry megmutatta a szobáját. Nagyon klassz volt. Maradtunk egy kicsit, aztán mi is lementünk bulizni. Anitát kerestem de sehol nem találtam. 

    -Niall! Nem láttad Anitát? 

    -Bocsi Isabel, de nem. Valahova nagyon elrohant. -nekem ez nem volt elég, megakartam találni, mert csak úgy nem szokott ilyen lenni. 

    -Liam! Te sem láttad Anitát? 

    -Nem! Sajnálom..

Harry nagyon jól érezte magát. kicsit ivott is már, nem akartam ezzel a gonddal zaklatni, így egyedül elindultam megkeresni. Kezdtem az emeleten. Ott nem találtam. Megnéztem minden szobát, bár jobb lett volna ha egy-kettőbe nem nyitok be, mert nagyon kínos szitu volt. Mivel ott nem volt kimentem az udvarra. Az udvar is gyönyörű volt. Sétáltam, egyszer csak sírásra lettem figyelmes.

Körbe néztem és láttam, hogy egy lány ül a padon és zokog. 

    -Anita! Már mindenhol kerestelek! Mi történt? Miért sírsz? 

    -Hívott a volt pasim. Lehet, hogy visszamegyek Magyarországra. 

    -Na ne már! De miért? Miatta?

    -Igen Isabel! Szeretem őt....

    -De hiszen megcsalt. És amúgy is! Itt akarsz engem hagyni? -már nekem is gyűltek a könnyek a szememben. 

    -Tudom, hogy megcsalt, de.... 

    -Kérlek ne menj vissza. -könyörögtem. 

    -Nem-nem-nem... nem tudom Isabel mit csináljak. Én inkább megyek! Nem rontom el a bulit. 

    -Én is megyek veled.

    -Nem dehogyis! Te maradj! Érezd jól magad. 

    -De nem akarom, hogy egyedül menj.

    -Mondom maradj! -elindult agy autóhoz, aminek nem tudom hogyan, de Michael volt a sofőre. Bementem a házba, ahol Harry jött velem szembe. Megölelt és megcsókolt. 

   -Te idefigyelj! Nem gondolod, hogy egy kicsit sokat ittál? -kérdeztem tőle nevetve.

   -Én? Á dehogy!  -nem csinált mást, csak nevetett a semmin. 

Felkísértem a szobájába. Lezuhant az ágyra, aztán elindultam az ajtó felé. Hátulról Harry megölelt. Azt nem tudom, hogy hogyan ért oda olyan gyorsan. 

   -Manókám ne menj el! Kérlek maradj! 

   -De muszáj! Kicsit fáradt vagyok. 

   -Hát akkor itt alszol velem! -kacsintott. 

Felkapott és lefektetett az ágyba. Ő is bebújt, majd átkarolt. Nem tudtam eldönteni, hogy most akkor részeg volt, vagy sem, hiszen a viselkedéséből nem ez jött le, de nem is nagyon érdekelt.

   -Jó éjszakát Isabel! Szeretlek! -súgta a fülembe.

   -Jó éjt Harry! Én is szeretlek! 

Mindketten elaludtunk. Nagyon boldog voltam. Éreztem, hogy szeret, ráadásul jó érzés volt a karjaiban elaludni.