16.rész: Nekem már csak ez hiányzott...

Nagyon boldog vagyok! Egyre többen olvassátok a blogom! Köszönöm szépen, Elértem az 1800 megtekintést! Yuppii. :) xx

16. rész

Gyenge szellő simogatta arcom. Almaimat otthagytam, kinyitottam szemem. Első pillantásommal Harry-t láttam. 
           -Jó reggelt Manókám! -bújt mellém. 
           -Jó reggelt! -adtam egy puszit homlokára. 
Harry megvárta míg elkészülődök, utána mentünk reggelizni. Mentünk le a hosszú lépcsőn és hangokat hallottunk a konyhából. Már a ház összes lakója ott volt. Niall egyfolytában dühöngött:
            -Esküszöm, ha nem kelnek fel 5 percen belül, én felkeltem őket!
            -Niall nyugi, felkeltünk, itt vagyunk. -mondta Harry gúnyosan.
            -Tudod te hogy már milyen éhes vagyok? Megbeszéltük a srácokkal, hogy együtt reggelizünk, ezért nem ehettem. -mondta szomorúan.
            -Isabel jut eszembe! -jött oda Liam. 
              Tegnap este ott hagytad a telefonod  nappaliba. Egész este  Anita hívott. Már nem bírtuk tovább az állandó csörgést, ezért felvettem. Valamiért nagyon szomorú volt...
           -Rendben. Majd felhívom. 
           -Mellesleg jók a képeid. -visította Louis. 
           -Ti megnéztétek a képeimet? 
           -Srácok ehetünk már végre? -nyivákolt Niall. 
Mindannyian asztalhoz ültünk. Niall, annyit evett, hogy az nekem akár három napig is kitartana. Mikor mindenki végzett, elpakoltunk. Kimentem a konyhából, majd felhívtam Anitát. 

"-Szia Isabel! Tegnap ám Liam-mal! Liam Payne-al beszéltem telefonon! -őrjöngött. 
 -Tudom, mesélte, de halkabban nem lehetne? -viccelődtem. 
 -Jaj bocsánat, de áwww...
 -Mi volt a baj? Miért hívtál?
 -Nem lehetne személyesen? 
 -Figyi a fiúk este moziba akarnak menni. Van kedved eljönni? 
 -Liam is ott lesz? 
 -De ott ám. 
 Akkor megyek! ... -még beszéltünk picit, aztán letettük. "

A fiúknak ma nem volt se interjú, se fotózás. Harry-nek nem volt kedve otthon ücsörögni. 
          -Nincs kedved vásárolgatni? -ajánlotta fel. 
          -Az nekem mikor nincs? -nevettem. 
          -Akkor jó, mert kéne valami ujj ruha a holnapi Tv-s fellépéshez. 

Harry klassz ruhákat vett magának. Most én voltam az ő személyes stylistja és büszke voltam magamra. Sőt el is gondolkodtam, lehet inkább annak kéne tanulnom szeptembertől. Én is kaptam tőle egy gyönyörű testhez simuló fehér ruhát. Az volt a kérése, hogy este abba menjek moziba. Hogy a sikítozó rajongókat Harry csillapítsa, fényképezkedett velük és autó grammot osztott. Én addig a lányokat néztem, akik csak úgy sugároztak a boldogságtól. 

Már indulni készültünk, mikor Harry megpillantott a kirakatban egy cicás pólót. Hát mondanom sem kell, azonnal be ment és megvette. Kiléptünk a bevásárló központból, ahol ismét rajongók hada állt. Ismét autó grammot osztott, nem sokat, csak néhány darabot, de más választása nem is igen volt. Elkellet gyalogolnunk Harry autójához, ami egy kicsit messze volt. Két saroknyira voltunk a kocsitól. Versenyeztünk, hogy ki ér oda előbb. Bár jobb lett volna, ha ez az ötlet nem pattan ki a fejemből. 

Mivel én még nem ismerem annyira Londont, csak azt az egy-két helyet és utat amerre jártam ismét bajba kerültem. Hátrafelé néztem, közben futottam. Meglepetésemre eltűnt Harry. Még mindig úgy futottam, hogy nem előre néztem, aminek meg is lett a következménye. Térdre estem. Neki mentem egy magas és vörös hajú nőnek. 
       -Jaj! Elnézést! Nagyon sajnálom! -mondtam a nőnek, közben még a földet bámultam, és térdemet fogtam. 

Mikor feltápászkodtam, szemem összeakadt az idegen szemével, aki mint kiderült nem is volt olyan idegen.