1.rész: Egy esős nap...

Reggel 7:00-kor a telefonom keltett, hiszen hétfő volt és iskola!

Kinéztem az ablakon, láttam hogy szakad az eső. Nagyon mérges lettem, hiszen utáltam ha tavasszal  ilyen rossz idő van. Jó melegen felöltöztem és elindultam le a konyhába, hogy anya eltudjon vinni az iskolába. A hűtőre csíptetve ez az üzenet fogadott:

„Szia Kicsim! Sajnos ma nem tudlak bevinni, mert előbb kellett mennem dolgozni. Így ma busszal kell menned. Remélem nem haragszol.                 Puszi: Anya”

-       -Hát ez nagyon jó!!- mondtam hangosan és nagyon dühösen.

Futottam a buszra, de még így is lekéstem, ezért 10 percet várnom kellett. Kb. olyan 5 perccel 7:50 előtt beértem az iskolába, ahol Gabriella már nagyon ideges volt:

-      - Na végre!! Azt hittem már te se jössz!- mondta szomorúan.

Hol van Anita?- néztem körül. (Furcsa volt, hogy nem üzent nekem, ezért tudtam hogy nagy gond van)

-       -Nem tudom. Na de hol voltál eddig?- kérdezte.

Mire belekezdtem volna már ott is volt a töri tanár. Óra után elmeséltem neki mi történt. Én már be sem fejeztem, ő már kezdte: Képzeld, Harry tegnap………!

Végig hallgattam, igazából egyik fülemen bement a másikon kiment. Nem érdekelt engem ez a téma, és hogy mit csinál egy popsztár. A nap többi részébe inkább kerültem társaságát, és azon kattogtam mi lehet Anitával…

Órák után felhívtam Anitát, és megbeszéltük, hogy elmegyek hozzá. (Halottam hangján, hogy valami nincs rendben így még jobban furdalt a kíváncsiság)

Mikor kinyitotta nekem az ajtót, könnyes szemmel  fogadott. Egyből kérdeztem, hogy mi történt. Leültünk és elmesélte, hogy szakítottak barátjával, aki megcsalta őt. A szívem majd megszakadt! Ölelgettem és vigasztaltam, bár tudom, hogy ilyenkor ez nem segít sokat. Kicsit más témára keveredtünk és kérdezte hogy mi volt a suliban.

-       -Jaj! Gabriella megint arról a One Direction-ról beszélt. –mondtam kicsit szánalmas hangon.

Anita erre elmosolyodott, aminek nagyon örültem. Hiszen ki az a hülye aki örül, ha barátnője szomorú? Ránéztem az órára, majd gyorsan felpattantam.

- Nekem most már mennem kell! Holnap ugye jössz suliba?  Nem bírok ki még egy napot azzal a fanatikussal! (Erre mindketten felnevettünk)

- Majd még meglátom! –mondta. (Tudtam, hogy nála egy igent- jelent.)

Elköszöntem és gyorsan elindultam. Kiléptem és ismét a szakadó esőben találtam magam. (Közel laktunk egymáshoz, így gyalog mentem) Míg haza értem kétszer lefröcsköltek az autók. Nagyon ideges lettem, és közben csak ez járt a fejembe:

„Vajon ez a nap lehet még ennél is rosszabb?”

Ahogy hazaérkeztem és beléptem az ajtón, anya és apa veszekedésére lettem figyelmes.

„- Nem tehetek róla, hidd el én sem így terveztem. Tudom, hogy ez Isabelnek is nagyon rossz lesz, de…… (Majd hirtelen csönd lett.)