31.rész: Furcsa hétköznap..*

Sziasztok! Ismét hoztam új részt! Nagyon szépen köszönöm a sok pozitív visszajelzést, és nagyon-nagyon boldog vagyok, amiért meghaladtam a 10.000-res nézettséget! Nagyon hálás vagyok érte. Mikor elkezdtem írni, nem számítottam rá, hogy ennyit elérek, én csak úgy a felében bizakodtam, de hogy mégis ennyi! Hát huhaa, nem tudom leírni annyira boldog vagyok! Szeretlek titeket, és remélem továbbra is olvasni fogjátok az én történetem! ~xoxo.

Nagyon meglepődtem a találkozáson. Ha az ember valakit már nagyon régen látott, beszélt vele, kapcsolatuk lehet jobb lesz, hiszen a távolság néha nem árt, de meg eshet, hogy pont az ellenkezője történik. Kapcsolatunk egy levéllel ért véget, most még is itt van, és bocsánatot kér tőlem viselkedéséért. Sosem szerettem a haragot az emberek között, és mivel nemsokára (pár nap múlva) ismét osztálytársak leszünk, nem is szerettem volna feszültséget. Nem beszéltem sokat Gabriellával csak lerótta bocsánatát, és elhívott strandra, amit hülye lettem volna kihagyni, hiszen idén nyáron még oda sem jutottam el, csak elvoltam foglalva Harry-vel, később pedig a sebeim nyalogatásával.

*****

Másnap reggel vidáman keltem. Az idő csodálatos volt, olyan igazi strandolós nyári meleg. Felvettem bikinimet, arra egy lenge kis ruhát, és végül a papucsomba léptem bele. Táskámba beledobáltam a szükséges dolgokat, majd az ajtó felé indultam. Kilincset megfogtam, kezdtem lefelé nyomni, és lassan nyitni az ajtót. Mivel az ablak ki volt tárva huzat keletkezett. A mellettem lévő szekrényről a macikám lábaim előtt landolt. Nem igazán törődtem a dologgal megfogtam és visszatettem helyére. (Megfogadtam, hogy bármennyire is fáj, hogy nem láthatom Harry-t soha többé, ezt a macit míg élek megtartom.) Eszter már várt a nappaliban, hogy elindulhassunk végre, közben TV nézéssel szórakoztatta magát. Valami külföldi zenecsatornát nézett. Hangosan ordították be a következő klip címét:

Én még ezzel sem igazán törődve, sürgettem Esztit, az indulás miatt, hiszen már így is késésben voltunk.

Sikeresen elindultunk. Az úton azonban újabb furcsaság történt. Olyan autót láttam, amilyen a drága jó Hazzának van. Nem gondoltam volna, hogy Magyarországon is vannak olyan emberek, akiknek ilyen drága kocsikra futja, de azért fejemben ezt is elintéztem azzal, talán ebben is tévedtem, mint már sok másban, és vannak azért itt olyan emberek akik ezt is megtehetik.

Az érdekes dolgok felejtése érdekében bekapcsoltattam az autórádiót. Hát micsoda "véletlen" pont azon az állomáson ami az én kedvencem 1D-s napot tartottak, különféle ajándékokért, nyereményekért.

Ezen a ponton elegem lett. Itt van egy tök jó nap, megyek a strandra, találkozom a volt/új osztálytársaimmal, de Harry ezt is elrontja holott nincs is itt. Nem elég, hogy szívemet darabokra törte, most még üldöz is.

MIÉRT? MIÉRT? -kérdezgettem magamtól. 

~~ Viszont ezek a szokatlan dolgok, még nem értek véget. A strandon elérte tetőfokát. ~~

Időben oda értem, nem késtem el. Osztálytársaim java része (főleg aki számított) ott volt. Gabriella mikor meglátott egyből rohant hozzám, s megölelt. [Tudom hogy én bocsátottam meg neki, de azért ez mégis gyors tempó, hogy már egyből jön és úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. "Ő még akar tőlem valamit.." ]

Csúszdáztunk, pancsikoltunk, beszélgettünk. Nagyon jóba lettem az egyik új osztálytársammal Szancsu-val. Én egy kicsit meguntam az ide-oda rohanást: hol csúszdára, hol hullám medencébe. A napozás reményében meg akartam keresni a mi kis helyünket, ahova letelepedtünk.

Már majdnem ott voltam, mikor ismerős alakot láttam menni előttem. Haja barna volt és göndör, lábai hosszúak. Nekem ebből már egyből csak egy valaki jutott az eszembe, az aki ma egész nap mindenhova elkísér, s minden lépésemet figyeli.