Never say never ♥: 29.rész: Álmodtam és azt hittem úgy lesz.*

Halii! Meghoztam az új részt!! Bocsánat, amiért ilyen sokára, csak egy kicsit el voltam havazva mostanság. Nagyon-nagyon szépen köszönöm @Noricii -nak, még egyszer a fejlécemet, s segített a kinézet javításában is! Ha nem lenne nagy gond, a következő részt, kizárólag 5 komi után hozom. Na nem is regélek tovább. Jó olvasást! .xoxo

29. rész

~ Harry gondolatai ~

(A szállodai szobájában, az ágyon fekve.)

Talán Isának csak egy celeb voltam, aki bevitte néhány jó kis helyre? Hírnévre is tett így szert, hiszen nem tagadtam senki előtt a kapcsolatunkat. Talán csak azért volt velem, mert el akarta felejteni azt a fiút? Azt a Bencét. Szerettem, bármit megtettem volna érte, de neki ez nem lett volna elég? Neki talán még is más kell? De akkor miért volt olyan őszinte, olyan ártatlan. Miért volt annyira kiakadva az autó gramm osztogatás miatt? Talán mégis szeretett? Vagy én mit rontottam el? Mit nem csináltam jól?

De áhhh... már úgy is mindegy. Egy ideig ez az ügy nem fog megoldódni...

~ Ramii. (Író) ~

Harry a közönség találkozó után fáradt, Isabel pedig féltékeny volt. A vita folyamán olyanokat vágtak egymás fejéhez, amit még maguk sem gondoltak komolyan. Az emberek azzal tudnak igazán veszekedni, akiket igazán szeretnek. Harry egy részről magát, más részről Isabelt okolja, s úgy érzi ki lett használva, de persze legbelül érzi, hogy ez nem így van. Teljesen össze van zavarodva. Isabelben eddig tőle eltérő érzés fakad ki. Bűnbánat.

~ Isabel ~

Én sem vagyok más, mint a többi lány, erre rákellet jönnöm. Ugyanolyan féltékeny liba vagyok, ha a szerelmemről van szó. Nem tartozom azok közé, akik nyíltan kimondják gondolataikat, nehogy valakivel is ellentétbe kerüljek. Inkább kerülöm a nagyobb társaságokat, mert úgy mint minden embernek, nekem is vannak hibáim, de én nem szeretem, ha ezt észreveszik, vagy rájönnek. Ha mégis megtörténik, elkerülőm őket nagy ívben, mert attól tartok ezek után nem úgy néznek rám. A bocsánat kéréssel színt úgy. Attól tartottam, hogy akiket megbántottam ok nélkül, majd azt mondják: "Én ilyen emberrel többet szóba nem állok." Most viszont valami megváltozott bennem. Azt érzem, hogy ebben az esetben nem bújhatok el a takaróm alá, s várni hogy mi történik. Részben én voltam a hibás, tehát nekem kell kezdeményeznem.

****

Gondolkodásommal álomba bódítottam magam. Nem sokat aludtam, azt is rosszul, forgolódtam jobbra-balra, a bűntudat miatt, amire rá ébredtem. A puha ágyikómból kikecmeregtem. Első utam a fürdőszobába vezetett. Bebújtam a zuhany alá, letusoltam. A meleg víz, végig szaladt a testemen, a fejem búbjától, egészen a lábam ujjáig. Mikor végeztem vizes testemen körbe tekertem a törölközőt, egy másikkal pedig nedves hajamat töröltem át. Egészen idáig bírtam, hogy ne nézzek bele a tükörbe, de már nem tudtam tovább megállni. A látvány förtelmes volt. Az én arcom még életemben nem ilyen csúf. Karikás, piros, kissé bedagadt szempár. Fekete festékfolt, (már ami megmaradt a tegnap este óta). Ráadásul nekem aligha volt öt vagy hat pattanásom összesen, most az is kijött rajtam.

Rendbe szedtem magam, felöltöztem, és elindultam a szállodába, hogy tisztázzunk mindent. Ugyanazt az utat tettem meg, mint este, annyi különbséggel, hogy most azt is láttam merre fele vagyok. Egész úton azt terveztem, hogyan is kezdjek bele. Mint már említettem a bocsánat kérés egy kissé messze áll tőlem, de most muszáj lesz.

Megérkeztem a szálloda elé. Felnéztem a srácok teraszára, ami üres volt. Egy óriásit sóhajtottam, majd beléptem az ajtón, de úgy, mint aki a saját kivégzésére jön. A lift felé vettem az irányt. A hátam mögött a recepciós nő megszólalt:

-Hé Kisasszony! Maga hova megy?

-Jaj elnézést! Az elnöki lakosztályba, a One Directionos fiúkhoz. Tudja én vagyok (furcsa volt ezt kijelenteni a tegnap esti veszekedés után) az egyik banda tag barátnője.

-Igen, sejtettem, hogy maga lesz az. Viszont, nem mehet fel. Ugyanis ők ma reggel elhagyták a szállodát, és az egyik fiú hagyott itt magának egy kis csomagot.

-E-e-el mentek? -még a szám is tátva maradt.

A nő odabandukolt hozzám, s remegő kezembe bele nyomta az ajándék táskát. Benne volt a macikám, amit nála hagytam, plusz egy levél. A levelet kikaptam, azonnal kibontottam, a táska közben a földön landolt. Szememmel gyorsan végig futottam. A levél alját Harry jellegzetes aláírása díszítette.

Kedves Isabel!

Sajnálom a veszekedést, és bocsánat amiért olyanokat vágtam a fejedhez. Vissza kellett utaznunk Londonba munka végett. Talán ez a kis szünet, amíg meg nem kezdődik neked a suli jót fog tenni, legalább is remélem. Nem tudtam eldönteni, hogy igazán szerettél-e, vagy csak a híresség tetszett bennem, de azt hiszem érezhettél valamit mégis csak irántam, ha oda adtad nekem magadat, s mindig csillogó szemekkel néztél rám.