27.rész: Veszekedés.*

Sziasztok! Meghoztam az új részt, de ez most nem lett olyan jó, legalább is szerintem. :( Bocsánat. Ezt most Veronikának írtam! Jó olvasást. :) ♥♥ 

 Zene ajánlat: http://www.youtube.com/watch?v=w55Nib4uf1U

Ezután a csodálatos éjszaka után boldogan, s egyben kipihenten keltem fel. Az én szerelmem még húzta a lóbőrt. Csupasz testemre felkaptam fehérneműimet, arra pedig Harry egyik pólóját. Nyomtam egy puszit Hazza selymes pofijára, amire ő elfordult másik oldalára. Kimentem a szobából. Már mindenki fent volt. A nappaliban ültek, én is csatlakoztam hozzájuk. Valami hülye mexikói sorozatot néztek. Eléggé meglepődtem, de ahogy elnéztem a kómás fejeket, biztosan csak bámultak a semmibe. Nem sokkal később Harry is felkelt. 

-Jó reggelt! -ordítottuk kórusban.

-Nektek is. De nekem nagyon fáj a hátam. Azt hiszem valami macskával aludtam az éjjel, mert hátam szét van karmolva.

A fiúk felnevettek, én pedig eltátogtam egy:  -Sajnálom! - ot  a levegőben.

Megreggeliztünk, aztán a menedzser is oda ért. Mivel a magyarországi rajongók mindenkivel tudatták, hogy a One Direction Budapesten van, azért ma egy híres áruházban a West End-ben dedikálást szerveztek. A srácok örültek neki, boldogok voltak. Beszéltem velük, hogy én is elmegyek majd, de először apát látogatom meg a munkahelyén. Ez nem is lett másképp. Oda értem apához, s felhívtam, hogy ott vagyok az épület előtt. Szerencsére pont ráért, így tudtunk beszélgetni..

-Kicsim! Fontos dolgokról kéne beszélnünk. Rólad és Harry-ről lenne szó.

-Jaj apa! Ha arról  a dologról van szó, nyugi védekezünk. -viccelődtem.

-Nem-nem! Isabel kérlek! Most azt kérem ne viccelődj!

-De hát akkor mi az? 

-Te most komolyan vissza szeretnél menni Londonba?

-Igen apa, a suli másfél hét múlva kezdődik, és Harry miatt is. 

-Na hát pontosan erről lenne szó. Az iskola miatt nem fontos vissza menni, hiszen itthon nem telt meg a suli létszám, így ide még beiratkozhatsz. És tudod, még ha azt hiszed megtaláltad az igaz szerelmet, ő akkor is csak egy...

-Nee! Apa! Ne is fojtasd! Én szeretem őt, úgy mint még soha senkit, és nem akarom elveszíteni.

-Igen. Efelől semmi kétségem, de mégis csak híresség, egy popsztár.  

-Attól még ugyanolyan ember!

-Ezt is elhiszem, tudom. És nagyon jó fej fiú, szimpatikus. De Kicsim! Fogd fel, hogy lányok milliói vannak megőrülve érte. Féltelek téged, egyrészről a rajongóktól, hiszen ezek mindenre képesek, már csak abból ítélve amiket meséltél. Másrészt ha jön egy lány? És elcsavarja a fejét? Ha szakítotok akkor mit kezdesz ott egyedül abban a nagy városban? Én nem leszek ott, mert nem megyek vissza már. Anyádra nem számíthatsz, mert két nap múlva kimondják a válást, és ő kiköltözik Franciaországba, a pasijával. Úgyhogy kicsim ezt nagyon gondold át. De nekem az a véleményem, hogy maradj itt...

-De Apa! ........-fojt le egy könnycsepp az arcomon.  

-Sajnálom! Ez az én véleményem, de gondold át. A dolgok nem olyan egyszerűek, mint amilyennek te gondolod.

-Hát köszi. Azt hiszem rá jöttem.... De most megyek.

Kiléptem az épület ajtaján, s elkapott a sírás. Tulajdonképpen apának teljesen igaza van. Ha ez a kapcsolat mégsem lesz tartós, mint hiszem, vagy képzelem, akkor mi lesz velem Londonban? Mihez kezdek én ott? Hiába áltatom magam, hogy nem lesz vége, sajnos benne van a pakliban. Semmi sem tart örökké.
Kedvem nem sok volt elmenni a dedikálásra, de megígértem. Az úton végig a buksimat törtem, hogy mi tévő legyek.

~

A West End olyan volt, mint a felbolydult méhkas. Azért ott általában mindig sojan vannak, de most még a megszokottnál is többen. Lányok össze-vissza sikítoztak. Lifttel felmentem a  második emeletre, azaz a dedikálás helyszínére. A szám tátva maradt. Minden tömve volt, s mindenki sorban állt, fényképezkedni, meg autogramért. Nagy nehezen, de oda tolakodtam a fiúkhoz, s a biztonsági örökhöz. Paul az 1D testőre meglátott engem és átsegített a kordonon. Harold egy csábos mosolyt intézett felém. Dedikálást befejezték, jött a fényképezkedés. Paul és én beszélgettünk, egész jól összehaverkodtunk.

A tömegből egy ismerős arcot fedeztem fel. Ez a lány nem volt más, mint Gabriella, az én drága 1D fanatikus, "volt" osztálytársam. Észre vett engem, ezért szó szerint rá mászott Harry-re. (Megpuszilta, ölelgette, a göndör fürtjeit babrálta...) Olyan, de olyan féltékeny lettem, ..... Paul nyugtatgatott:

-Nyugi Isabel! Harry szeret téged! Csak háát. a rajongók.. -de persze nekem ez sokat nem segített.

 Aztán jöttek sorban a fura dolgok:

• írd alá a melltartómat (ráadásul, úgy hogy rajtuk volt..)
• Harry seggét fogdosták. 
• a pólóját húzogatták felfelé 

Nah, nekem ebből elegem lett, ezért inkább otthagytam őket, s szóltam Paulnak, hogy ma is elmegyek a szállodába, mondja meg Harry-nek, mivel apa megint sokáig lesz.

Az utcákon császkáltam, majd leültem egy padra, s a fejem csak úgy sajgott.

-Szia leülhetek? -szólalt meg valaki hátulról. 

-Szia Bence! -lepődtem meg.

-Haragszol rám?

-Tudod most nem vagyok valami jó kedvemben, így hanyagoljuk azt a témát.. Amúgy hogy-hogy vissza jöttél Budapestre? Érdekes.. mostanában te mindenhol felbukkansz! -mosolyodtam el.

-Á mind1! Nem úgy alakultak a dolgok. -legyintett egyet.

-Hát akkor azt hiszem nagyon jól elfogunk beszélgetni. -nevettem.

-De amúgy mi a baj? És hol hagytad a sztárocskádat? -rajzolt idézőjelet a levegőbe.

-Hát ez a baj! Ő dedikáláson van, én meg féltékeny lettem, ezért inkább eljöttem...

-Te? Féltékeny?

-Igen!! Ott tapogatták, meg minden.. áááá... rossz volt látni, elkapott a hány inger.

-Pedig megszokhattad volna már, három hónap után.

-De nem tudtam. És az sem biztos még, hogy meg is kell...

-Ezt most hogy érted? -lepődtem meg.

-Nem biztos, hogy...

-Isa! -szakított félbe egy harmadik hang. -Gyere, most végeztünk, megyünk a szállodába. -kiabált Harry. 

 -Most megyek! Majd beszélünk!  Szia!

 -De Isabel! Mit akartál mondani? -kurjongott utánam. 

A szállodáig egy szót nem szóltam, csak ültem, és lestem az utat. felmentünk az elnöki lakosztályba, majd mindenki ledőlt a saját ágyába. Én és Harry is bementünk az ő hálójába.

-Miért jöttél el a dedikálásról? 

-Meguntam nézni, ahogyan mások "élvezkednek" belőled. 

-Jaj hiszen nem történt semmi... -mosolygott. 

-Á nem! Semmi sem. Ott fogdosták a  fenekedet, a hajadat,. puszilgattak, hasadat nézték.. Tényleg semmi. 

-De hát most nem tehetek róla, hogy féltékeny vagy.. és amúgy is a rajongókért mindent! 

-Hát jól van. Akkor értük mindent.. 

-Amúgy te beszélsz nekem? Most is drága Bencuskának sírtad ki magad! Te oktatsz, pedig ugyanazt csinálod. Amúgy érdekes. Az a pasi is mindig mindenhol felbukkan. Egyáltalán.. Nem csak azért vagy velem mert őt akarod elfelejteni? 

-Tessék? 

-Hát ezek után? Ez is lehet nem? Hiszen ha valami van, ő mindig ott terem melletted, csak azt tudnám hogy hogyan..

-Hogy mondhatsz ilyen butaságot? Hiszen tudod jól, hogy szeretlek! Nem azért jöttem veled össze, mert elakarom felejteni. Sőt azért sem, mert te vagy Harry Styles a One Direction egyik tagja. Önmagadért szeretlek! 

-Lehet, hogy csak álca? 

-Hogy mondhatsz ilyet? -döbbentem meg. -De tudod mit, nem is érdekel! Majd beszélünk, ha  megnyugodtunk! Szia! 

Kiléptem a szobából, az ajtókat becsaptam magam mögött, és könnyeim záporban hullani kezdtek.