25.rész: A probléma megoldódott...

Sziasztok! Meghoztam az új részt, de ez kicsit rövidebbre sikerült. Bocsánat. Csináltam egy facebook-os oldalt, Facebook, aki olvassa a blogom lájkolja, és mindig tudja a friss információkat a bloggal kapcsolatban. Ezt a részt Fanninak írtam! Jó olvasást. :)

25. rész

Mentünk  fel, s alá a teraszon. Tűnődtünk, hogy hogyan tovább. Harry észrevett egy létrát, amivel egy zsákutcába le tudtunk mászni. A "szabaduláshoz" más megoldás nagyon nem volt. Félretettem a hisztizésem, és a kényeskedésem, a magassarkúmat levettem, beletettem táskámba. Harry mászott előre, aztán követtem én is. A végén le kellett volna ugrani, mert magasan volt az utolsó létra fok, de Harry megfogta derekam, és leemelt. A tömeg a cukrászda bejáratát bámulta, így mi megtudtunk szökni, hiszen senki nem figyelt hátra, bár mielőtt lefordultunk volna másik utcára, hajszál választott el attól, hogy lebukjunk. 

-Hát ezt is megoldottuk! -nevettem. 

-Veled minden olyan könnyű! -ölelt át Harry. 

-Az nagyon gáz, ha én nem veszem fel a cipőmet? Egy kicsit fáj már a lábam. 

-Nem. De viszont nem hagyom, hogy te járkálj harisnyában, úgyhogy tessék, vedd fel a cipőmet.  

Belebújtam a Converse cipelőbe, ami egy "kicsit" nagy volt nekem. Szegénykém meg zokniban járkált. Útközben a kezemről levettem egy hajgumit, ami addig karkötőnek szolgált, s felkötöttem vele, gesztenye barna, hosszú, hullámos hajamat.

Az emberek elég  feltűnően, megbámultak minket, hiszen nem mindennapi látvánnyal kerültek szembe. Gondolom Harry-t mindenki felismerte, (nem is gondolom, inkább tudom, mert néhány lány, mutogatott, és undorral nézett rám) de hogy zokniban császkál az utcán, azt hiszem, olyat még nem láttak. Én meg ott botorkáltam a kis csónakba, amit kölcsön kaptam. Útközben telefonom is megszólalt: 

-Szia Apa! Mizujs? -szóltam bele.

-Szia Kicsim! Arról lenne szó,... hogy.... tovább kell bent lennem a munkahelyemen. Sajnálom, de van egy nagyon necces ügy. Viszont, menjél haza nyugodtan, étel van a hűtőben. Ha úgy van, akkor Harry is ott aludhat. 

-Jól van. Szia. -letettem. 

A kis pösze bogarammal ismertettem a helyzetet. Mivel a szálloda közelebb volt, ezért inkább arra indultunk el.

Beléptünk a hotel ajtón. A recepciós nő elég érdekes pillantásokat vetett ránk, de hát nem is csodálkozom rajta. Szerintem én is megnéztem volna másokat, ilyen helyzetben. 

A lift irányába indultunk, de az étteremből hangokat halottunk.

-Hé! Állj meg! Ne vidd el! Az az enyém!