24.rész: Némi probléma akadt...

Köszönöm szépen a sok látogatót! Nagyon haladok az 5000 nézettséghez! Köszönöm nektek nagyon boldog vagyok ilyenkor! :) A következő részt, pedig 5 komment után hozom! Ezt a részt Bogi-nak írtam! Remélem tetszik neki is, és mindenkinek. xoxo

24. rész

Édesapámmal mindent megbeszéltem éjszaka, de most ráértem aludni, úgyhogy kipihentem magam. Már csak két hét van vissza a suli kezdésig, így repül az idő, a fiúk is már csak 2 napig lesznek itt Magyarországon. 

Délelőtt Harry eljött hozzám. A srácok elmentek várost nézni, de ő nem akart, mert velem szeretett volna  lenni. Hogy meglegyen a kedve, elmentünk. Gyorsan elkészülődtem. Mivel jó idő volt, én egy lenge szoknyát, fehér felsőt és egy platformos magassarkút húztam magamra, és egy kis sminkkel dobtam fel arcomat.  

Kiléptünk az ajtón. Becsukódtam, majd kézen fogva elindultunk. Meglestük a "volt" sulimat. Olyan jó élmények kötnek ide, hiszen már elsős koromtól kezdve ide járok. Harry-nek elmeséltem egy sztorit..

„Képzeld el, egyszer az egyik tanárom kémia dolgozat közben kiült az ablakpárkányra.  Azzal még nem lenne semmi gond, de ő olyan szerencsétlen, kicsit flúgos, hátrahajolt, s kiesett. Szerencsére nem voltunk magasan, így semmi baja nem lett, de így a dolgozatot sem kellett tovább írni, amúgy sem tanult rá nagyon senki, és vicces is volt.”

A nap többi részét vidáman töltöttük. Ellátogattunk a kedvenc cukrászdámba, aminek Édes Sarok a neve. Ez nem egy átlagos kis cukrászda. Egy eldugott kis utca sarkán van, de aki oda belép, az elámul. Két emeletes kis süti sziget. Vannak ott különféle színes torták, drazsék, fagylaltok. Minden ami szem, s száj ingere. 

Beléptünk. Mindenki furcsán nézett ránk, talán volt rajtunk valami furcsa, érdekes. A fene sem tudja. Harry megkért, hogy üljek le, nemsokára ő is jön. Ez így is lett. Leültem, lehetőleg olyan helyet kerestem, ahol senki sem lát minket. 

Hát Harry a pár perchez képest, körülbelül negyed óra, sőt már majdnem fél óra múlva ért oda. Már egy kicsit dühös voltam rá, amiért ennyit késik, de aztán minden világos lett. 

-Isabel ne haragudj, amiért késtem. De én nem hittem volna, hogy még itt Magyarországon is ennyi  rajongónk van.

-Hát pedig látod! Én mondtam már neked...

-Jaj ne durcizz már! Na gyere! -nyújtotta a kezét. 

Egyszerűen nem bírtam neki ellenállni, és nem volt kedvem hisztizni sem. 

Felmentünk süti land "mennyországába". Az épület tetjén egy szép nagy terasz volt. Hozzáteszem, hogy ezt még sohasem láttam.  Annak a közepén egy asztal, s két szék. Körülöttünk szép virágok sorakoztak, ami finom illatot árasztott. A madarak csicseregtek, a nap sütött, Harry-vel a "tinibálvánnyal" lehetek. Hát kell ennél több? 

Az asztal szépen megvolt terítve. Rajta egy szív alakú mini torta. Az miért van, hogy ez a göndör hajú, iszonyat helyes srác mindig megtud engem lepni? 

Tök mindegy hogy ott náluk, Angliában, vagy pedig vad idegen országban vagyunk. 

-Szeretlek Harry! És köszönöm! -leheltem egy csókot szájára. 

Leültünk, megettük az édességet. Oda mentünk a korláthoz. A rajongók ott álltak a bejárat előtt. Megláttak minket, sikongatni kezdtek, Harry-nek kiabálni, hogy menjen le. Az én drága pösze bogaram egy hirtelen mozdulattal megfordult, és lebukott a korlát mögé, ahol senki sem láthatja. Én követtem a példáját. 

-Isabel! Miért van az, hogy én már semmit nem csinálhatok nyugodtan? Vagy rajongók, vagy fotósok, mindig megzavarnak. 

-Harold hiszen sztár vagy! Az egyik leghíresebb bandának az énekese, hát persze, hogy rajongók, fotósok nyomon követik az életedet. 

-Jó de elrontották a randinkat! Mi már csak otthon lehetünk bezárva a négy fal közé? -mérgelődött tovább. 

-Jaj nyugi már! Fejezed be hiszti király! Inkább most segíts valamit kitalálni, hogy hogyan juthatunk innen ki. 

Első számú tervünk, szólni a pincérnek, hogy segítsen, hiszen már ezer éve ismerem, biztos segít. Kinyitottam azt a kaput, ami le visz minket az éttermi részbe, de az is tömve volt. Ez nem jött össze. 

Most vajon mi lesz? Meddig kell itt fent lennünk??