2012. március 22., csütörtök

8.rész: Egy jó nap, ami rosszul végződik...

Sziasztok! Kérek mindenkit, hogy írjon komit! Nagyon fontos lenne. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e a blogom,  vagy sem! :)

8. rész

Másnap apa rám küldött egy srácot, hogy körbe vezessen a városban.  Vele nem lehetett hülyülni, pedig látszott rajta, hogy fiatal. Azt hittem szórakozunk egy jót, de halálra untam magam. Csak beszélt és beszélt. Egyik múzeumba be másikból ki. Olyan dél körül lányok sikongatására lettünk figyelmesek. Mondtam Michael-nak (így hívták a kísérőmet), hogy nézzük meg mi az. Mindig is kíváncsi voltam minden ilyen dologra. Ahogy közeledtünk a sikongatásokból néhány ének hangot is hallottam. Nem foglalkoztam semmivel, azt sem tudtam, hogy Michael hol van. Nem tudom hogyan, talán mert nagyon akaratos voltam, de ott teremtem az első sorban. Felnéztem a színpadra. Ott állt az 5 srác, aki-kell tegnap összefutottam. Hihetetlen volt. Ahogy néztem őket Harry szeme összeakadt az enyémmel. Elpirultam. Ő is zavarban volt. Louis rá szólt, hogy ő fog következni. Szegény azt sem tudta, hogy hol tartanak. A számot újra kellet kezdeni, én pedig nagyon szégyelltem magam. Amúgy ez a szám a More than this volt. Gyönyörű és tipikus szerelmes szám. Vége lett a koncertnek, én már csak a maradék pár percre értem oda. Michael-t nem láttam sehol. Azt hiszem megint elvesztem. A színpad mögé keveredtem, mert a tömeg vitt magával. Majd amikor már mindenki eltűnt én még ott ragadtam, reménykedve, hogy Michael-t meglátom.      

Sok volt a kiálló vezeték, amilyen szerencsétlen vagyok megbotlottam. Gyengéd kéz fogta meg derekam. Megfordított és mélyen a szemébe néztem. Harry volt az. Pár percig csak néztük egymást. 

Elmélyültem nagy és gyönyörű zöld szemeiben. Szorosan magához ölelt. A szívem hevesen vert. Olyan melegség töltött el, mint még soha. Ezt az idilli hangulatot Michael zavarta meg. 
         -Isabel Green az istenért!! Már mindenhol kerestelek. (Közben szépen lassan elengedtük egymást Harry-vel.)
         -Bocsánat, csak a rajongók...
         -Jól van-jól van. De most gyere mennünk kell. Vár ránk még néhány múzeum.
Vetettem egy pillantást Harry-re, jelezve, hogy nem akarom. Hosszas győzködés után megengedte hogy Harry-vel menjek és majd ő hazavisz. Michael távozott. 
        -Mit láttál eddig Londonból? 
        -Semmit, de nem is nagyon érdekel, hiszen egész nap csak múzeumban voltam.
        -Hé ne szóld le Londont! A múzeumok unalmasak, de ez klassz kis város. Na majd én megmutatom neked!
Tetszett az ötlet, hiszen addig is együtt lehetettem Harry-vel, és bevallom nagyon jól éreztem vele magam. Elmentünk a London Eye-hoz. Hatalmas volt és gyönyörű. Beszálltunk egy fülkébe. Néhány rajongó sikítozott, ő pedig, hogy csillapítsa őket autó grammot osztott. 

Mikor felértünk a tetejére, odajött és megfogta a kezem. A kilátás gyönyörű volt. A hasamban pedig pillangók röpködtek a közelségétől. Egymással szembe fordultunk és csak mi voltunk ott ketten. Azok a gyönyörű zöld szemei. Elbambulásunkat, most egy rajongó zavarta meg. Kérdezte tőlem:
        -Te vagy Harry új barátnője? -kért számon.
        -Én? Dehogyis. Mi csak barátok vagyunk. Ha mondhatom ezt, hiszen csak egy napja ismerem. 
A rajongó egy nagyot fújt, gondolom a meg könnyebüléstől, majd elment. Kiszálltunk a fülkéből, bevallom nem bántam, mert utálom ha az emberek körülöttem nyüzsögnek. 
       -Isabel ne haragudj!
       -Jaj dehogy haragszom! Tudom hogy nem lehetsz velük bunkó. Meg amúgy is veled volt egy idegen csaj, persze, hogy érdeklődnek. Örült, hogy ilyen megértő vagyok. Megegyeztünk, hogy már csak sétálgatunk, mert hamarosan mennem kell. Őszinte volt velem, nem játszotta meg magát. Viszonozva én is őszinte voltam vele. Meséltem neki Bencéről.... mert érdekelte, hogy van-e valakim. Nekem mesélt Carorilne-ról, aki 15 évvel volt idősebb nála. Azt is mondta, talán csak azért volt vele, mert tetszett a tudat, hogy idősebb nővel van együtt. Lassan elindultunk haza felé. Mikor ott voltunk a házunknál, és már azon volt, hogy bejön hozzám, mert szüleim nem voltak otthon megcsörrent a telefonja. A menedzsere volt az. Érzéki öleléssel búcsúztunk el, majd elindult. Mielött beszállt az autójába rám nézett és integetett. Én visszaintettem, majd beszállt és elment. Bekapcsoltam a laptopomat és felmentem MSN-re. Anita már nagyon várt. Elmeséltem neki, hogy mi történt és hogy kit/kiket ismertem meg. Összevesztünk. Nem örült annak, hogy más fiúval is találkozgatom. Tisztáztam, hogy Harry csak egy barát. Ő csak azt akarta, hogy Bencével legyek jóban. Szinte megtiltotta, hogy találkozzam Harry-vel. Iszonyatosan megsértődtem. Tudom, hogy a barátnőm, de ilyet nem tilthat meg nekem, hogy kivel találkozhatom és kivel nem. Elköszönés nélkül kiléptem MSN-ről, majd nagy erővel lecsaptam a laptopom tetejét. Hát köszönöm Anita! Jó kedvnek annyi! 


7 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszik! Izgalmas olvasni!! Ugye csinálsz még? TÉNYLEG NAGYON JÓ <3

    VálaszTörlés
  2. nekem is nagyon NAGYON tetszett remélem folytatod mert jó olvasni felderítő szóval gyorsan KÖVIT !!! ;) xDD *.*

    VálaszTörlés
  3. Tök jó!
    És ebből a fejezetből is látszik, hogy én nem vagyok olyan, mint a történetben lévő Anita. De most komolyan...Megtiltja? Mi ez már?! Isabel azzal barátkozik, akivel csak akar.

    Anita

    VálaszTörlés